Ellenfényben Vergődő (Hiperkarma)

Hát beleestél te is, ne tagadd, kell az együttérzés,
vegyél rajta kolbászt, most ez az evésről és az alvásról szól
a konyhafiókban laknak a lények, lényeg, hogy ne lásd őket,
se magadat, mikor tükörbe nézel,
ő az aki nem te vagy, mert az vagy, aki ő nem tudna lenni.

És hiába, hát nem megmondtam, hogy a zuhanást csak az éli túl,
akinek már mindegy, ha lelökik. Esnél már te is, de a várakozásra vársz.
És van úgy, hogy a többiek úgy tesznek, mintha érdekelné őket,
mindez csak fej a fejben, mint a tükör, ha gerjed,
bedarál kicsit, aztán útnak enged, lássuk, majd mire mész.

És mit szólnál akkor, hogyha elszenvedném majd
helyetted is mindazt, amit te fel se fognál,
nem is baj,
ide kiteszem a belem, te csak csöndben bólogass!

A te joviális igazságod az ő kenyere.
Ha sokáig eteted, csak nézd, hogyan emészti majd,
és téged, mert te csak hagyod, hogy ő akarjon,
és nincs visszaút,
vagy a visszaút az már maga az út,
ahol lépésről lépésre hátrál előtted a bizonytalanságod,
üresen, lesen vagy, de le sem szarja,
csak tiki-taki-takaríthatod föl a morzsát
beszívod, lenyeled és bíztatod magad, hogy van értelme
mer az értelem az étrend, de nem érted, hogy nem érted van oda.
De mikor azt hiszed, hogy már tényleg rászolgáltál a rosszra,
na akkor van az, hogy jól vagy, hátradőlsz, és végignézed,
ahogy minden és mindenki szétesik, és hülye lesz.
És itt vagyok én, de rajtam te ne akarj segíteni,
mert a sumák embert hamarabb éri utol saját maga,
és a spurinál is gyorsabb a hazugság.

És aki a sötéttől fél, annak az a büntetése, hogy
örökre fényben legyen,
Hát legyen a Felelet a fekete,
De fenyeget a félelem, ha rám kened,
Rám fened az eszedet, de beszedem, feledek,
felemel, ha leteszem az eszemet, de elveszne a felelet,
Feledek, felemel a fekete, ha leteszem a fejemet.
Beteszed a lemezed, ha leteszem a fejemet,
te beteszed a lemezed,
leteszem a fejemet, te beteszed a lemezed,
én leveszem a lemezed, te leszeded a fejemet,
beteszed a lemezed,
Te lelketlen!

Mindig ellenfényben
A nap és a hold közt fekszem, és értem, hogy
élni is lehet ebben
mintha mindig itt lettem volna, hiszen

már álmomban is csak azt kívánod,
amit ébren álmodsz,
hát legyen most jó éjszakád!
Nem is baj, úgy sincs ébren senki,
hogy hallgassa.

Én a takarómat akarom, de te kitakarsz!
mégis kit akarsz, ha kitakarsz?
Akarom a takarómat, a karomat, a karomat, a karomat,
akarod, de kitakarsz!
Most a takarómat akarod, vagy a karomat akarod,
a takaróm!
Kit akarsz? Kitakarsz! Kit akarsz? Kitakarsz!
Akarsz, akit akarsz,
de kitakarsz!
Kit akarsz? Kitakarsz! Kit akarsz? Kitakarsz!
Akarsz, akit akarsz,
de kitakarsz!