Ellenfényben Vergődő (Hiperkarma) Hát beleestél te is, ne tagadd, kell az együttérzés, vegyél rajta kolbászt, most ez az evésről és az alvásról szól a konyhafiókban laknak a lények, lényeg, hogy ne lásd őket, se magadat, mikor tükörbe nézel, ő az aki nem te vagy, mert az vagy, aki ő nem tudna lenni. És hiába, hát nem megmondtam, hogy a zuhanást csak az éli túl, akinek már mindegy, ha lelökik. Esnél már te is, de a várakozásra vársz. És van úgy, hogy a többiek úgy tesznek, mintha érdekelné őket, mindez csak fej a fejben, mint a tükör, ha gerjed, bedarál kicsit, aztán útnak enged, lássuk, majd mire mész. És mit szólnál akkor, hogyha elszenvedném majd helyetted is mindazt, amit te fel se fognál, nem is baj, ide kiteszem a belem, te csak csöndben bólogass! A te joviális igazságod az ő kenyere. Ha sokáig eteted, csak nézd, hogyan emészti majd, és téged, mert te csak hagyod, hogy ő akarjon, és nincs visszaút, vagy a visszaút az már maga az út, ahol lépésről lépésre hátrál előtted a bizonytalanságod, üresen, lesen vagy, de le sem szarja, csak tiki-taki-takaríthatod föl a morzsát beszívod, lenyeled és bíztatod magad, hogy van értelme mer az értelem az étrend, de nem érted, hogy nem érted van oda. De mikor azt hiszed, hogy már tényleg rászolgáltál a rosszra, na akkor van az, hogy jól vagy, hátradőlsz, és végignézed, ahogy minden és mindenki szétesik, és hülye lesz. És itt vagyok én, de rajtam te ne akarj segíteni, mert a sumák embert hamarabb éri utol saját maga, és a spurinál is gyorsabb a hazugság. És aki a sötéttől fél, annak az a büntetése, hogy örökre fényben legyen, Hát legyen a Felelet a fekete, De fenyeget a félelem, ha rám kened, Rám fened az eszedet, de beszedem, feledek, felemel, ha leteszem az eszemet, de elveszne a felelet, Feledek, felemel a fekete, ha leteszem a fejemet. Beteszed a lemezed, ha leteszem a fejemet, te beteszed a lemezed, leteszem a fejemet, te beteszed a lemezed, én leveszem a lemezed, te leszeded a fejemet, beteszed a lemezed, Te lelketlen! Mindig ellenfényben A nap és a hold közt fekszem, és értem, hogy élni is lehet ebben mintha mindig itt lettem volna, hiszen már álmomban is csak azt kívánod, amit ébren álmodsz, hát legyen most jó éjszakád! Nem is baj, úgy sincs ébren senki, hogy hallgassa. Én a takarómat akarom, de te kitakarsz! mégis kit akarsz, ha kitakarsz? Akarom a takarómat, a karomat, a karomat, a karomat, akarod, de kitakarsz! Most a takarómat akarod, vagy a karomat akarod, a takaróm! Kit akarsz? Kitakarsz! Kit akarsz? Kitakarsz! Akarsz, akit akarsz, de kitakarsz! Kit akarsz? Kitakarsz! Kit akarsz? Kitakarsz! Akarsz, akit akarsz, de kitakarsz!

Kalóztánc (Quimby) Én még magázlak, de maga már tegezel, Ma még felkavar, ami holnap leteper. Az az idegen hang ott a vonalba' mostmár hiába halóz. Összecsukható hintamatracon táncolsz, kalóz! - Hohohohohó! Édes a sikátor, langyos a levegő, Éjjeli őrangyal, hajnali feredő, Varangy a vízben. Gyomrom egy lukadó szatyornak adóz. Összecsukható hintamatracon táncolsz, kalóz! - Hohohohohó! Már nem öl, nem rabol, Csak dalol, dalol, dalol! Nyöszörög egy epeda Valahol... Füstös mennyország - nikotin-rokokó, Repülni kell! Ölelj, hohohó! Ma bagós a manó, egy éjjeli edényben ázik a kanóc! Összecsukható hintamatracon táncolsz, kalóz!

Dunaújvárosi Gyűjtés (Csík Zenekar) Én még magázlak, de maga tegezel, Ma még fölkavar, mi hó’nap leteper, Az az idegen hang ott már hiába halóz, Hintamatracon ropja ja kalóz. Édes sikátor, langyos levegő, Éjjeliőr az én édes szeretőm, Varangy a vízben, brekeg a palóc, Hintamatracon ropja ja kalóz.

Kidőlten (Balaton) Kidőlten nézek. Szelíd opálüveg követ, és úgy hagyja el a köveket, ahogy csak tudja. Felnőtt fejjel elkövetett bűnök után kutatsz, és csak a kezedet sem nyitod ki? Minek, ó minek? Testamentum második fejezetében egy újabb fohász hangzik fel, hisz vakmerő fordulattal, kérlelhetetlenül és visszavonhatatlanul eljön a nincs, borúja hamuját leverte, és eldolgozta a szőnyegen is, de nem baj, mert: Lesz, lesz, lészend, Albatrosz úszik a sziget felhőködében… Asszonyállat, mi a bánat? Nem tudom már mit mondhatnék. Mért hagytad el hálószobádat, Tamara, büszke vezér? Nyergelj fel, kéjvágyad nyomomban sarjad, Iszap-karjaiban, ring a táj, Akaratlan üdvözülés, Trónfosztott szívkirály, Azt hiszi 'fosz, kőre már nem nő fű, Reménytelen fellángolás, Ozírisz borából már nem iszok én, Ha én nem iszok, iszik majd más.

Svung (Neurotic) Rázd fel a rongyod magadra, haver, neked csak ez volt, neked csak ez kell Egy frászt kell más! Azt kapsz ma éjjel, gatyába rázod magadat széjjel Te is csak abból az almából ettél, amit eléddobtak három-húszér, csaltak a csajok a csarnokban, mikor becsaltak, a csarnokba lettél te is egy utólsó kibic, csak bámészkodj, és lapíts! Drága mi? Drága mi? Mert szarrágónak drága lenni. Hát lehet itt eszméről beszélni, de a célodon túltesz az eszköz, hát edd meg ezt még, ez meg az eszméd ennyit ér, hogy ha lerakják eléd. Randiztok, te eszed az ő eszét, ő megeszi az eszed, megkéred a kezét. És nem egy Maria Callas, de már a kutyának sem kellesz, Csak fosod a szót és rakod a téglát, a budi-budi-budi mellett rakod fel a tüzifát, lép-lép-lép-lép, ráléptél és elcsúsztál! Szak-szak-szak-szak szakad! Széjjel szakad a szerelem. És még, és még, és mégtöbb vért az érbe, a közértbe elveszett IV. Béla, és bánja, hogy hitét elkártyázta, Diszkóból a diszkontba, vagy a diszkontból a diszkóba tart, a nap királya a páholyban disznósajtot majszol titokban! Ők magason ülnek, de kicsin állnak Te becsináltál, hogy kicsinálnak, Összenéztek, és visszaléptek! Mostmár itt a saroknál téptek Íme te, eme ő, valaki a temetőből kilopta a téket! Teázol én meg csak ázok! Te elázol, én meg csak ázok! Te fát raksz a tűzre, én tüzet a fák-fák-fá-fákra. Te fát raksz a tűzre, én tüzet a fák-fák-fá-fákra. Hát ez a vége, vigyorogsz, te állat! Pedig téged is érhet bili-bali-baleset Csak nyírj egy ház előtt füvet Semmi se történt: ez történt veled. ez a show, itt van ő, Eszméletvesztésre állsz, és röhögsz Bezabáltál a rakenrollból Bezabáltál a rakenrollból

Nem Én Vagyok Adonisz! (Bizottság) - Segítség, egy Szatír! - Nyam nyam nyam nyam nyam…! - Nem én vagyok Adonisz! - Röf. - De én vagyon Adonisz! - Röf röfröfröfröf! Nem én vagyok Adonisz! De én vagyon Adonisz! - Engedj fel, Perszephoné! - Nem! Nemnemnemnem! - De sok sár, de sok siralom! - De én vagyok Adonisz! (-Én!) Egyharmad meg egyharmad az kétharmad. Egész minusz egyharmad az kétharmad. - Nem én vagyok Adonisz! Sóbálvány-bányaimádat-mérnökteli kar. (-Nem!) Zongorahőbillentyűfoklemezmérőoldaledényszámalátét-misztika. (-Nyam!) Fajsúlytalanság. (-Nyamnyamnyamnyam!) Röplabdapályapattogás, pattogás. Töltőtollállomás-díszfőnökségi távirati-értekezleti stílus. Közlemény-idegen! (-Hurrá!) Közlemény-idegen! Alvilágtestkörüli gyönyör! Brühühühű - Hurrá, Hurrá! Brühühühű - Rózsa, Rózsa! Brühühühű - Hurrá, Hurrá! Brühühühű - Nézd, mennyi rózsa! Kiontott vér! - Csupa kökörcsin. (-Kökörcsinkökörcsinkökörcsin!) Kiontott vér! - Csupa kökörcsin. (-Kökörcsinkökörcsinkökörcsin!) Bőnye, bőnye! Fascia, aponeurosis. ,,Az izomkötők, - pólyák - (fascia) kötőszővetekből álló boritékok… … … fejsisak … fejsisak … … … a nyakszirt s részben a halántékizmok is be vannak hüvelyezve.'' - Sört!

Marihoz (Cseh Tamás) Egy asztalfőn ülök, mert itt a helyem, És írom ezt a dalt, és fő a fejem. Cukorsüveg nő mindenkinek a fején, És táncolnak egyre, és senki sincs a helyén, Csak ő, meg én. A szerelmek egyre ritkábbak és egyre nagyobbak. Követik egymást, mint napok, vágy és villamos. Ma kódokat motyognak maguk elé a fiúk. Arcukat fújja a szél, a téli fél hatos. Hol lenne jobb nekünk, emitt, vagy odaát? Szirénázó tested kitakarja Pestet és Budát! Mit akar, kit akar szirénázó tested? Kit akar, mit akar? Budát, vagy Pestet? Az angyalát! Hol lenne jobb nekünk, odaát, vagy eme honban? Azonnal mondjátok meg nekem, Mária hol van? Ki látott már ilyet? Ki látta Máriát? Kérem, hogy időben jelezzen, aki már siet, És adja át!

Átutazóban (Kontroll Csoport) Átutazóban Senki se jól van Senki se jól van Átutazóban Értesülnek emberek Amiről szó van, Miről papíron, Van amiről szóban. Nekem a kutyaugatástól szívdobogásom van, szívdobogásom van, szívdobogásom, és a matracom alatt a tízkoronásom van, a tízkoronásom van, a tízkoronásom. A kutyaugatástól szívdobogásom van, szívdobogásom van, szívdobogásom, a szivacsom alatt meg a tízkoronásom van. Bélyeg alatt rendelet, Elszaladni nem lehet, Dolgoznak az ácsok, Védenek a rácsok. Micimaci meg ne fázz, Sziréna gurguláz, Fejedelmi lárma, Fejemen a párna. Nekem a kutyaugatástól szívdobogásom van, szívdobogásom van, szívdobogásom, és a matracom alatt a tízkoronásom van, a tízkoronásom van, a tízkoronásom. A kutyaugatástól szívdobogásom van, szívdobogásom van, szívdobogásom, a szivacsom alatt meg a tízkoronásom van.

Most hogy (I Love You) Totál káosz, overdose, mikor meglátlak az utcán, nem tértem magamhoz azóta sem, Dorian Gray se álmodná szebben. Kijelentesz dolgokat, de megiszok egy sört veled és otthagylak, mert nem érdekelsz mióta megtudtam, mi a kedvenc filmed. Most hogy utáljalak, ha nem bírom ki, hogy ne lássalak? Te hologram, te hologram, haltapintásod testemen áthalad, nyálkás is, meg nem is, de te kifacsartad belőlem magad. Medvesajt puha talpad, a hátamon olvad medvesajt puha talpad. Istennőnek hívtalak, és te felkínáltad magad. Most hogy utáljalak, ha nem bírom ki, hogy ne lássalak? A szíved a szám, a szájam a szemed, létezésem a gondolatod. Na mit hoz ki a személyiségemből az önreflexiv katarzisod. Vágyam a tudatod, de te nem csak azt akarod. Olyan vagy, mint egy macskaagy, és én szerelmes vagyok beléd. Most hogy utáljalak, ha nem bírom ki, hogy ne lássalak? Most hogy utáljalak, ha nem bírom ki, hogy ne lássalak?

Kitalálom a fertályadat (Kispál és a Borz) Kitalálom a fertályadat, amiben Mind a ketten egybevágunk, A falakba vert szavak éjjele már Kifordult a kapcsoló a TV-ből. Azzal vártuk, hol a Szabadi Sóstó A vízbe’ szelte a habokat és kés A kezébe fejsze - ejnye leszel Ma van. Mért nem hoztál ablakba vert, Lábasba mért angyalkát? Hidd el mostmár készíthetik A régi kisbaltát. Felszeletelt a felvágott, amit Naponta lát a kocsmába Nem volt semmi, az égen elszállt Ja nem ma van. Mért nem hoztál ablakba vert, Lábasba mért angyalkát? Hidd el mostmár készíthetik A régi kisbaltát. Kitalálom…! Mért nem hoztál ablakba vert, Lábasba mért kisbaltát? Hidd el mostmár készíthetik A régi angyalkát. Mért nem hoztál ablakba mért, Lábasba vert angyalkát? Hidd el mostmár készíthetik A régi kisbaltát. Jaaaaj!

Kakasos Nyalóka (Specko Jedno) A bácsi, aki adta nem gondolta volna biztosan, Hogy ötven forint ellenében megváltja önmagát, Mikor a kakasos nyalókát, Mikor a kakasos nyalókát, Mikor a kakasos nyalókát, amit ád Tőle én vehetem át. Keress meg engem, Szeress meg engem, Meglátod, mi minden van a huncut zsebemben. Begyed begyemben, Pálcád kezemben, Nyallak, amíg el nem férsz a huncut zsebemben. És az a cukorban a jó, Édes a fej, édes a taraj, ó, Cukor csőr, cukor szárny, cukor zuza, cukor apró kaparó, Körötte ce-ce-ce-ce-ce-ce Ce-ce celofán takaró! Megvárom a szeptember elsejét, S megtöltöm veled lelkem perselyét. Oldódj fel vélem, Oldódj fel vélem Az élet levesében! Te édes, szárnyas kakas, ó, Kakas fej, kakas a taraj, ó, Kakas csőr, kakas szárny, kakas zuza, kakas apró kaparó, Te édes, savanyú, ragadós mosolyú Kakas, ó! Keress meg engem, Szeress meg engem, Meglátod, mi minden van a huncut zsebemben. Begyed begyemben, Pálcád kezemben, Nyallak, amíg el nem férsz a huncut zsebemben.

Halotti Tor (Csókolom) Gyászolna már, de visszatérek, üres üvegeken átlépdelek, lelkemből egy szilánkot kitépek. Asztalon szalona, ágyban a disznó, álmában röfög, átizzadt trikó, büdös lélek, régi nedvek, gonosz tavasz, kezemben bicska, vérzik az ujjam, megnyalom. Ott történt az étteremben, bokán rúgott, nem is látott, gyomorszájjal zuhantam a térdébe, leszek én a felesége. Ott a másik, ott van vele, térdkalácsa, buta feje, beleiből kiforgatom, véres lakodalom. Fogtam a fejét, mikor üvöltve hányt fogtam akkor is, Vártam sötétben, ő rakta a lányt, vártam akkor is, Zuhant a deszka finoman nyakára, férfias nyakára, Én fázok, ők nem fáznak párában zihálnak. Mocskos egy éjszaka, feledni kár volna, anyádért kár volna. Jaj, mit tettem, hazavittem, mocskos száját megtöröltem, lerángatta a ruhámat, eltépte a harisnyámat, mikor belémhatolt, hagytam, mikor tarkón fogott, hagytam, horkolva rám omlott, hagytam, elaludt a drága, hadd aludjon, hagytam. Mielőtt hulla merev lett, kicsit még remegett, kezemben bicska, véres az ujjam, Az övé vagyok. Megnyalom. Alászolgája, magam szolgája, magam cselédje, magamnak ura, magam szeretője!

Váltott Szívvel (Trabant) Megint csak álmodom Fekszem most is az ágyadon Mellkasokat csavaró Hiába várt, megszólított. Ázott tekintetek, útszéli emberek. Megállóban álldogál Senki sem derogál Bódulatban tántorog Nyöszörgő detektorok Távolba utazok, rejtőzködök, nem vagy ott. Éjjnek nézett hajnalon Váltott szívvel táncolok Megszakadt impresszió Agyban csöndben támadó Várva várt a pillanat, elfáradok, nem vagyok. Sikoltozok, frászt kapok.

Antivilág (Európa Kiadó) Táguló világegyetem, gyorsuló szívverés, köztes agyban fekvő magvak, vegetatív működés Egymás mellé rendelt központok, Vad szerelmek nyugalomra térnek, Társulások, kötelékalkotások szervezet szintjén lassan véget érnek. Táguló érszűkület, Szűkölő értágulat, Vágyálmaink vesztésre állva, határon túli kárhozat. Félálomban, bevetésre készen fényévek csúsznak széjjel, tébolyult letargiában durván kerget az éjjel. Megdőlt idők nyomunkra lelve Hanyatlásunk felkavar, Hisztérikus, raplis nyugalom, bosszús elmezavar. Ingerküszöböm egyre lejjebb száll, fölöttébb bonyolult és összetett, Galaktikus antianyag lusta tánca az egyed felett. Mindig szükség van kioldásra, Szimpatikus az idegrendszered, Hosszú ideje fennálló hiányod Szabályozzák és vezérlik a mirigyek. Táguló érszűkület, Szűkölő értágulat, Vágyálmaink vesztésre állva, határon túli kárhozat Megdőlt idők nyomunkra lelve Hanyatlásunk felkavar, Hisztérikus, raplis nyugalom, bosszús elmezavar